Mi marad egy domboldalból, ha egyszer elcsendesedik rajta a zümmögés? Ezen gondolkodtam tavaly május végén, amikor a falu fölötti réten ültem a fűben, és néztem, ahogy a méheim a vadvirágok között dolgoznak. Pipacs, katángkóró, mezei zsálya, és valahol a háttérben egy akácos, ami pár hete még fehéren virágzott. A rétet évek óta senki nem kaszálja korán, így minden nyáron újra benépesül.
Gyerekkoromban ezen a réten rengeteg lepkét láttam, ma már jóval kevesebbet. A permetezett táblák közelebb kerültek, a mezsgyék eltűntek, és a beporzóknak egyre kisebb sziget jut. Én tizenkét kaptárral vagyok itt jelen, nem nagy méhészet, inkább szívügy. Mégis úgy érzem, hogy ezek a családok is hozzátesznek valamit ahhoz, hogy a környéken a gyümölcsfák teremjenek, és a rét ne csak egy zöld folt legyen a térképen.
Ezért viselt meg annyira, ami tavaly ősszel történt.
Egy reggel a rét szélén
A megoldáshoz végül a Metroman kínálata vezetett, de előtte jött egy rossz reggel. Októberben, amikor kimentem etetni, két kaptár feldöntve feküdt a fűben, a fedelük messzebb, a keretek szanaszét. Nem tudom, ki volt, és miért tette. Lehet, hogy csak kíváncsiskodott valaki, lehet, hogy rosszabb szándékkal jött. A családok közül az egyiket meg tudtam menteni, a másikat nem. Ott álltam a hideg fűben, és úgy éreztem, mintha valaki a kertembe tört volna be.
A rét a falutól másfél kilométerre van, áram nincs, a mobiljel épphogy elér. Éjjel senki nem jár arra, és ha valami történik, csak másnap reggel tudom meg.
Egy régi rendelés nyomán
Pár éve a kaptárak melletti kis napelemhez rendeltem egy akkumulátort a Metroman webáruházából, és akkor feltűnt, hogy a kínálatuk sokkal szélesebb, mint amit kerestem. Most erre emlékeztem vissza, és este megnyitottam az oldalukat. A biztonságtechnikai részben megtaláltam a riasztó rendszerek oldalát, és ott külön alkategória szólt a méhészeti, mezőgazdasági és kültéri GSM riasztókról.
Ez volt az, amire szükségem volt. Egy GSM riasztó SIM kártyával működik, és ha jelez, azonnal értesítést küld a megadott telefonszámokra, tehát nem kell, hogy bárki a közelben legyen. Olvastam az infrasorompókról is, amelyek kültéren is használhatók, és egy láthatatlan vonalat húznak a terület széle mentén, ha valaki átlépi, jeleznek. A kaptárak sora előtt pont egy ilyen vonalra gondoltam, úgy, hogy az ösvényen sétálók ne kerüljenek bele.
Mielőtt rendeltem, kimentem a rétre a telefonommal, és a kaptársor két végén is megnéztem, mennyi a térerő, mert egy GSM riasztónak mobiljel kell. Az egyik végén egy csík volt, a másikon kettő, így a központot a jobb oldalra terveztem. Egy kis kültéri GSM riasztót választottam, mellé egy infrasorompót. A szerelésben a sógorom segített, aki ért a villanyhoz, és egy szeles novemberi szombaton két karót vertünk le a kaptársor két végén. A méhek addigra már bent húzódtak meg, így nyugodtan dolgozhattunk.
Amit azóta másképp látok
Azóta két értesítést kaptam. Az elsőnél egy őzsuta ugrott át a vonalon, a másodiknál a szél sodort bele egy ágat. Bevallom, mindkét alkalommal felültem az ágyban, és egy darabig hallgattam a saját szívverésemet. Aztán nevettem magamon. De közben megnyugodtam: ha a rét szélén valami megmozdul, már nem másnap reggel tudom meg.
Nem gondolom, hogy egy riasztó mindent megold, és azt sem, hogy mostantól semmi baj nem érheti a családokat. A fontosabb mégis az, hogy nem kell minden éjjel azon gondolkodnom, mi történik másfél kilométerre tőlem. A riasztó rendszerek világa nekem korábban egy városi, betonfalak közötti dolognak tűnt, most viszont egy rét szélén, vadvirágok között szolgál.
A beporzók védelme nem csak nagy programokon múlik, hanem azon is, hogy aki egy kis darabot gondoz belőle, az tudjon rá vigyázni. Tavasszal, amikor újra kinyílik a pipacs, a tizenkét kaptár mellett ott lesz a két kis karó is, és én hálás vagyok, hogy egy régi Metroman rendelés emléke idáig vezetett.