Az unokaöcsém nagyon fiatal, még nem fejezte be a középiskolát. A nővéremék nagyon tudatosan nevelték, már kiskorától kezdve felhívták a figyelmét a környezetvédelem fontosságára. A gyerek nem is dob el semmilyen szemetet, sőt, fel is szedi másokét, nem hajlandó zacskóban vinni a tízóraiját, csak dobozban (nem is szívesen vásárol kinn kaját, hiszen annak legtöbbször műanyag a csomagolása), nem fogad el sehol műanyag szívószálat, van neki egy ilyen kis szilikonos, összehajtható szívószála, amelyet egy kis dobozban a kulcstartóján tud hordani.
Általában véve egy nagyon kedves, aranyos gyerek. Nagyon rendes, illedelmes, hihetetlenül figyelmes is. Az egyetlen dolog, amire állandóan panaszkodik a nővérem, hogy rettenetesen nehéz megbirkózni vele, ha fogorvosról van szó, különösen a fogkő eltávolítása a mumus náluk. Egyszer próbálták a fogorvosuknál, és egyszerűen annyira kiborult a gyerek, hogy nem is tudták végig csinálni a kezelést. Ez nagyon érdekes, mert gyerekkorában például egyáltalán nem volt semmi problémája a fogorvossal, vagy egyéb orvosokkal, kamaszkora óta azonban jellemző rá, hogy kissé rémítőnek tartja a fogorvosi köpenyt.
Mivel nekem picit más jellegű a viszonyom vele, én sokkal inkább a jó fej nagynéni kategóriában vagyok, én próbáltam a témáról értekezni vele. Mikor szóba hoztam, hogy mi ez a nagy baj a fogorvossal, meg miért tiltakozik ennyire a fogkő eltávolítása ellen, szegény fiú pirulva vallotta be, hogy egyébként nincs különösebben problémája a dologgal, csak nagyon fáj.
Én egyébként arra tippeltem, hogy az lesz a gond, hogy az orvosok rengeteg műanyag szemetet gyártanak idézőjelesen, és ez szóba is került, de végül oda lyukadtunk ki, hogy ez valahol érthető, hiszen a higiénia rendkívül fontos, és mivel viszonylag nehéz lenne folyamatosan, minden beteg és vizsgálat után leforrázni az eszközöket, a megfelelő sterilizálás érdekében, sajnos maradnak az eldobható eszközök, amelyek igen gyakran műanyagból készülnek.
Mindenesetre valahol megnyugtató dolog volt, hogy ez nem valami elvi kérdés, a nővérem ugyanis kezdett már attól rettegni, hogy picit túltolták a nevelését, és valami olyasmi született a dologból, mint ahogy az ilyen vakcina ellenes anyukák gondolkodnak.
Szerencsére erről szó sem volt, szegény fiú csak a fogkő eltávolítása közbeni fájdalomtól tartott igazán. Ekkor elmeséltem neki, hogy egyébként az én fogaim is nagyon érzékenyek, főleg a fogkő eltávolítás közben, viszont az én fogorvosom valami olyan jó zsibbasztó, érzéstelenítő hatású krémet használ a kezelést megelőzően, vagy akár injekciót is ad, ha a zselé után is elviselhetetlen a fájdalom, hogy én például a múltkorit nem is igazán éreztem. Egy viszonylag hosszú beszélgetés után tehát abban maradtunk, hogy kipróbálják a fogorvosi rendelőt, amelyet én ajánlottam nekik.
Nem is olyan rég voltak egyébként, tudtam, hogy pontosan milyen időpontra mennek, és utána izgatottan hívtam fel az unokaöcsém, hogy hogy viselte a fogkő eltávolítást. Még mindig nem tűnt igazán lelkesnek a dologgal kapcsolatban, ami tulajdonképpen érthető is, hiába tudjuk ugyanis, hogy szükségesek a fogorvos beavatkozásai, azért nem nagyon szoktuk szeretni. Ellenben kevésbé volt fájdalmas, és a doki felajánlotta, hogy akár injekciót is kaphat, de végül simán kibírta anélkül is. A nővérem is nagyon elégedett volt az egésszel, úgyhogy az unokaöcsém ezentúl ugyanoda fog járni fogorvoshoz, ahová én is.