Imádok túrázni, és nem csak én, hanem a családom is. A feleségemmel vidékről jöttünk fel egy pár éve a fővárosba és akkor nem gondoltuk volna, hogy mennyire fog hiányozni a zöld táj, a hegyek, a dombok a kakas kukorékolása, vagy a szarvasok bőgése.
De márpedig egy idő után nagyon hiányzott. A nagyváros zajában, ahol folyamatosan dudál valaki, állandóan száguldozik a rendőr, a mentő, a tűzoltó, mindig ordibálnak az utcán és legfőképp esténként maxra tekerik a hangerőt a barátok közt ideje alatt, hihetetlenül honvágyat éreztem, és vágytam a megnyugtató, fülsüketítő csöndre, vagy a tücsökciripelésre. Így alakult ki a szenvedélyünk, amit ma már talán az életünk részének mondhatunk a motorral való túrázás. Rengeteg szép táj felkereshető így, lezárt utak és nem ismert ösvények felfedezhetőek és nem kell hozzá más, csak egy moci, egy pár motoros csizma, némi elemózsia és benzin, és már nyakunkba is vehetjük a világot. Így voltunk egyszer a mindig napfényes Zalában egy erdei túrán, ami végképp nyomott hagyott bennem, és elindított valamit mindannyinkban.
Azt mondanom sem kell, hogy a szemétszedésben kis országunk nem jár épp az élen. Habár messze vagyunk már a montenegrói viszonyoktól, azért illik hozzátenni, hogy rettentő sok szemét borítja az utcáinkat, és ami még rosszabb az eredőinket is. Alapból nem tudom, hogy ki az, aki veszi a bátorságot és az otthoni szemetét kiviszi az erdőbe és otthagyja!? Bele sem gondol, hogy az hány év alatt bomlik le, esetlegesen milyen állat eszi meg, akinek bélpanaszokat, netán pusztulást okoz ezzel. Mélységesen felháborít, hogy a természetes környezetben szét van dobálva a cigaretta csikk, a papír zsebkendő, vagy a használt WC papír. Kulturált ember nem tesz ilyet. És ezek még a jobbik verzió, mert amikor az építési törmeléktől kezdve a fürdőszobaszemétig mindent lehet találni, akkor már tényleg rettenetesen kétségbe tud jutni az ember, hogy milyen bolygón élünk, és hogy ez az égitest vajon ugyanolyan otthonául tud-e majd szolgálni a gyermekeinknek, unokáinknak. Szerencsére ma már egyre többen jönnek rá, hogy a szemétszedés igen is társadalmi felelősség, és a szemetelés elitélendő. Sajnos az illegális szemétlerakást véleményem szerint nem szankcionálja megfelelően a törvény, hiszen jóval nagyobb bírságot is kilehetne szabni arra, akit tetten érnek. Bár a bizonyítási eljárás nem egyszerű, de ha több térfigyelő kamerát szerelnének fel, talán magasabb arányú lehetne a tettenérések száma is. Persze tudom, hogy a lehető legjobb lenne, ha társadalmi kampányokkal lehetne hatni arra a szociális rétegre, akik a szemetüket közterületen, vagy tájvédelmi, esetlegesen zöldövezeti területen teszik le, de mindaddig, míg nincs keményebben büntetve az efféle szabályszegés, addig nehéz elkezdeni a prevenciós kampányokat is. Arról nem is beszélve, hogy azon cégek vezetőit, akik pedig szándékosan szemetelnek, gyorsított eljárásban kellene bíróság elé állítani és fogházba csukatni, mert sok esetben az évekig elhúzódó bizonyítási eljárás és pereskedés nem vezet eredményre, vagy pedig jóval kevesebb kártérítés fizetendő, mint az okozott természeti kár.
De persze nem csak a szemetelés, hanem az emberi butaság is nagymértékben kihat környezetünk negatív tendenciáira. Én magam motorozás során sokszor láttam, állatokat, és gyönyörködtem bennük. Nem vagyok naiv, tudom, hogy a vadállatok állományát is kordában kell tartani, és erre vannak a vadászok. De felfordult a gyomrom, amikor is azt láttam, hogy Zalában a szarvasokat direkt hajtják quadokkal, és egyéb járművekkel és szinte már a halálba kergetik őket, csak azért, hogy valamibe beleakadva ledobják az agancsukat, amiket aztán az orvgyűjtők összeszednek. Nem egy csapdával találkoztam, amit valaki letett csak úgy kedvtelésből, a vad beleakadt, aztán ott maradt és senki nem ment érte.
Komolyan fáj, hogy környezetünkkel keveset törődünk, hogy szemetelünk, és ok nélkül gyilkoljuk a vadakat. Remélem a közeljövőben radikális változások lesznek!