Nagyjából tizenhét fát lehet megkímélni egy tonna újrahasznosított papírral, legalábbis ezt a becslést hallottam először egy szelektív gyűjtésről szóló előadáson, még egyetemistaként. Akkor felírtam a füzetem sarkába, és azóta valahányszor kidobok egy köteg nyomtatványt, eszembe jut. Egy tonna sok papír, de egy kisiroda évek alatt meglepően közel kerül hozzá.
Energetikai tanácsadóként dolgozom, házakat és kisebb üzlethelyiségeket mérek fel, és az ügyfeleimnek gyakran mondom, hogy a környezetvédelem nem a nagy gesztusokon múlik, hanem a sok apró döntésen. Ugyanezt próbálom otthon is tartani: a nyomtatóban kétoldalas beállítás, a régi borítékokat jegyzetpapírnak használom, a konyhában három külön kuka áll. A feleségem szerint a papírgyűjtő zsák nálunk mindig hamarabb telik meg, mint a kommunális, és ebben van valami büszkeség is.
Egy dologgal azonban sosem boldogultam: a hivatalos levelekkel, amelyek mindig ugyanabba a fiókba kerültek, és amelyeket se kidobni nem mertem, se rendszerezni nem volt kedvem.
A szekhelycentrum.hu nevét a húgomtól hallottam, egy vasárnapi ebéd után, mosogatás közben. Ő egy kis kft-vel bio péksüteményeket szállít kávézóknak, és amikor panaszkodtam neki a fiókomra, csak legyintett, hogy nála ez már régen nem gond. Elmesélte, hogy a cége székhelyét egy székhelyszolgáltatónál tartja, és azóta a hivatalos borítékok nem a lakásán gyűlnek. Engem elsőre nem a kényelem fogott meg, hanem az, hogy talán én is kevesebb borítékkal és kevesebb káosszal élhetnék.
Furcsa ellentmondásban éltem addig. A munkám nagy része már teljesen papír nélkül zajlik: a felmérésekről digitális jelentést készítek, a hőkamerás képeket a felhőben osztom meg az ügyfelekkel, és a számláimat is elektronikusan küldöm. A hivatalos levelek viszont továbbra is a lakásunkba érkeztek, és ha valami fontos jött, kinyomtattam a hozzá tartozó iratokat is, hogy egy helyen legyen minden. Így lett a fiókból egy kis papírhegy, aminek a látványa minden alkalommal szúrt egy kicsit, hiszen pont én szoktam másoknak magyarázni, hogy a rendetlenség is pazarlás.
Este leültem a géphez, és először, bevallom, az ár érdekelt. Azt írtam be a keresőbe: olcsó székhelyszolgáltatás budapest. Rengeteg találat jött, egymásra licitáló hirdetésekkel, és fél óra után ugyanott tartottam, ahol az elején. Ezért inkább visszamentem ahhoz az oldalhoz, amit a húgom mondott, és azt kezdtem el alaposabban megnézni.
Az árakkal kapcsolatban azt láttam, hogy a szolgáltatás több időtávra is választható, fél évre, egy évre vagy két évre, és minél hosszabb csomagot választ valaki, annál alacsonyabb a havi díj. A cég saját szavaival a legkedvezőbb árakon szeretne dolgozni úgy, hogy a minőség se essen ki a felső szegmensből. Ezt persze minden szolgáltató elmondja magáról, de nekem tetszett, hogy nem az árcédulával próbáltak meggyőzni, hanem azzal, hogy mit kapok a pénzemért. Az is megmosolyogtatott, hogy a csomagok mellé egy ajándék hónapot adnak, a hosszabbakhoz és a félévesekhez egyaránt.
A húgom közben a telefonban is segített: elmondta, mire figyeljek a szerződésben, és hogy szerinte melyik időtáv illik egy olyan vállalkozáshoz, mint az enyém. Ő maga annak idején a rövidebb csomaggal kezdte, mert ki akarta próbálni, hogyan működik a dolog, és csak utána hosszabbított. Én kevésbé vagyok óvatos típus, ha egyszer utánaolvastam valaminek. Végül a kétéves mellett döntöttem, mert nem tervezem, hogy a következő években bármi változzon a cégem körül, és így a havi díj is barátságosabb lett. Az olcsó székhelyszolgáltatás budapest keresésből így lett egy átgondolt döntés, ami nem az első hirdetésen, hanem egy családi beszélgetésen múlt, és ennek köszönhetően kötöttem ki a Székhely Centrumnál.
Azóta a fiókom kiürült. A hivatalos levelek egy helyen gyűlnek, és amikor megérkeznek, egy mappába kerülnek, nem a kacatok közé. Kevesebb a felesleges papír, kevesebb a duplán kinyomtatott irat, és bár a tizenhét fát ezzel még nem mentettem meg, valahol el kell kezdeni. A húgomnak megígértem, hogy a következő vasárnapi ebédnél én mosogatok, mert a szekhelycentrum.hu-ra vonatkozó tippje többet ért, mint gondoltam, és a papírgyűjtő zsákunk is lassabban telik azóta.