Szinte fanatikus környezetvédő vagyok. Nem abban az értelemben, hogy csatlakoztam volna bármely ilyen szervezethez, és tüntetéseken vennék részt, csak amolyan magam módján, mert imádom a természetet, és ha akad egy kis szabadidőm, akkor szinte mindig kimegyek a közeli parkba sétálni egye, vagy ha kicsit több fölösleges időm keletkezik, akkor mindig túrázom valamerre. Ilyenkor összeszedem a szemetet, ami elém kerül, és mindig rászólok arra, aki elhajítja a szemetét, hogy menjen vissza és szedje fel. Ezért mondjuk, nem mindig szeretnek, több konfliktusom is volt már emiatt, de úgy gondolom, hogy ha nem teszünk valamit azért, hogy a környezetünk szebb és tisztább legyen, akkor hamarosan elönt minket a szemét, és akkor aztán már késő lesz aggódni azon, hogy mi lesz holnap.
Úgy vélem, hogy a legfontosabb az, hogy mindenki megértse, hogy már ma elkell kezdeni megelőzni a bajt, hiszen nem mondhatjuk mindenre azt, hogy ez nem az én dolgom, majd valaki megoldja helyettem, mert rohamosan csökken az az idő, amikor valaki tenni tud valamit. A prevenciós szemlélet mód szerintem nagyon hiányzik a világból. Gondolok itt a halászattól és a mezőgazdaságtól egészen a gépgyártásig, vagy a teljesen felelőtlen feldolgozásig. Nézzük például leegyszerűsítve az autó tulajdonosokat. Ma a Magyar fővárosban több mint 250.000 autó szaladgál minden nap, ami hatalmas terhet ró nem csak a városra, de az autósokat kiszolgáló gyárakra, vagy az azok termékeit használó szerelőkre is. Sajnos nagyon sokan nem adják ki évente azt a kevés összeget a kezükből, ami az autó szervízelését segítené, inkább megvárják, míg valami elromlik, és csak azután mennek szerelőhöz, hogy márpedig a kocsi azonnal kell, és oltson tüzet. Gondoljunk bele, hogy mennyi felesleges alkatrészt kell így megvennünk annak ellenére, hogy ezek némi odafigyeléssel, akár évekkel tovább tennék a feladatukat. Ott vannak például a csapágyak, amelyek rendszeres kenőzsír használata esetén szinte a világ végéig tudnának funkcionálni, de mivel nem végezzük el a megfelelő szervizeltetést, nem lesznek lezsírozva, ezért elkopnak, tönkremennek, és a legvégén ki kell dobni őket. Mivel ezek a zsíros fémek nem háztartási hulladék, ezért kiemelten kell kezelni őket. Sajnos ezeknek nem csak az előállításuk, de a hulladékként történő kezelésük is rendkívül környezetkárosító tud lenni. Ez a felelőtlen környezetgyilkolás ahhoz vezet, hogy előbb-utóbb teljesen tönkretesszük azt a környezetet, amiben élünk, és nem marad semmi abból a gyönyörűséges világból az unokáinknak, amit mi természetesnek veszünk. Úgy gondolom, hogy megfelelő kampánnyal fellehetne hívni a lakosság figyelmét arra, hogy nem csak a mi életünket kell, jobbá tegyük, hanem a gyermekeinkért is, és habár a természet csodákra képes, nekünk kötelességünk teret adni neki, és biztosítani a megújulás lehetőségét. Ha ezt nem tesszük, akkor olyan természeti katasztrófák fenyegetnek minket, mint a nem túl régen történtek. Gondolok itt hurrikánokra, földrengésekre, cunamikra, amikor az általunk évtizedek óta okozott pusztítás és kizsákmányolás hatására jöttek létre. Fontos lenne, hogy egy környezettudatos, és fenntartható jövőt építsünk, hiszen ezáltal tud teljes harmóniában együtt élni az ember és a természet minden szereplője. A kompromisszumok nem jelentenek lemondást, csak csupán a megújuló energiákat kell, használjuk, az egyre dráguló és elfogyóban lévő nehéz energiaforrásokhoz képest. Én szeretnék holnap is olyan világban felébredni, ahol kék az ég és zöld a fű, nem pedig olyanban, ahol az ipari szemét elönt mindent, legyen az csapágy, leves por, vagy bármi, ami olyan gyári termelés következménye, ahol több hulladék keletkezik, mint kiaknázható és értékesíthető termék. Remélem lesz alkalmam a gyermekeim gyerekeit is ilyen helyen nevelni!