Millió és egy film készült már arról, hogy milyen természeti katasztrófák sújthatnak minket, mi történhet akkor, ha nem figyelünk oda arra, amit csinálunk. A környezetvédelem mindig aktuális téma lesz, és még mindig nem eléggé fontos az emberek számára, legalább is nagyon úgy látszik. Tele van a város szeméttel, mikor szinte minden sarkon találni egy kukát. Pazarlunk, pedig lassan nem lesz miből.
Én igyekszem minél környezettudatosabban élni, de mindig eszembe jut a szomorú tény, hogy sajnos egyedül nem tudom megváltani a világot. Emlékszem, amikor egyszer meghallottam, hogy az egyik pékségnél, ami közel van a lakásunkhoz, nap végén a megmaradt ételt kidobálják. Pedig annak semmi baja nincsen, simán rászorulóknak oda lehetne adni. Ez vajon miért nem jut eszébe az embereknek? Miért a legkönnyebb utat kell választani és inkább mindent csak kivágni a kukába?
És ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyi mindent csak úgy kidobálunk. Bevásárolunk, hazamegyünk, kipakolunk és minden zacskó a kukában landol. Mondjuk, erről már kezd a társadalom lassan leszokni, hiszen a zacskókért fizetni kell már a szupermarketekben és a kisebb boltokban is. Kidobjuk az üvegeket is, pedig vissza lehetne váltani. Kidobunk mindent egyszerre, pedig nem nehéz a műanyagot külön tárolni és a megfelelő helyen kidobni, hogy újra lehessen hasznosítani.
És még millió dolgot ennél a témánál is fel lehetne hozni, mint például azt is, hogy az emberek a gyógyszereket is ugyanúgy kidobálják. Pedig tudtommal azokat vissza lehet vinni a gyógyszertárakba. Amikor meghalt a szomszédban egy idős néni, a férje a megmaradt gyógyszereket, amik neki nem kellettek, visszavitte őket a gyógyszertárba. Sőt, anyukámék is mondták, hogy amikor a nagyi meghalt, mindent visszavittek ők is. Kivéve a Drotaverin gyógyszert, mert az nekünk is bevált már korábban, úgyhogy azt megtartottuk, hogy ne kelljen vennünk, ha esetleg megint szükség lenne rá.
Egyszer én is próbáltam a Drotaverin gyógyszert, amikor nagyon görcsölt a gyomrom és hamar helyre tett mindent, csak pár napig maradtam ki az iskolából is. Nem is drága, úgyhogy azonnal be tudtam még én is szerezni magamnak. Aztán utána már volt utánpótlás otthon belőle ugyebár, úgyhogy nem kellett venni. Rá pár hétre anyukámnál is hasonló tünetek voltak, ő is sokat görcsölt, de gyorsan elkezdte szedni a Drotaverin gyógyszert és ő is pár nap alatt sokkal jobban lett tőle. Nem tudni, hogy mitől voltak ilyen görcseink, ráadásul mindkettőnknek és szinte majdnem azonos időpontban. De a lényeg, hogy elmúlt és azóta nem jött vissza semmilyen panasz, aminek én nagyon örülök, mert nagyon kellemetlen érzés volt. Sokszor már a sírás kerülgetett.
Amikor szóba jött a nagyi halálánál, hogy a gyógyszereket vissza lehet vinni a gyógyszertárba, akkor sokat beszélgettünk arról is otthon a szüleimmel, hogy hogyan tudnánk még jobban védeni a környezetet, mit tudnánk még hasznosítani, akár többször is. Természetesen azokat az alap dolgokat tudtuk, hogy ha nem használjuk a telefon töltőt, akkor húzzuk ki, ne égessük ott a villanyt, ahol nem használjuk, ne dobjuk ki a műanyag zacskókat, mert azokat még lehet használni, vagy hogy az elemeket is ugyanúgy a gyűjtőhelyekre kell vinni. Ezeket azóta is ugyanúgy betartjuk, és így úgy érzem, hogy minden nap egy kis jót teszek és máris jobb a hangulatom minden nap, még akkor is, ha valami nagyon nyomasztó történt velem.
Mivel nem kell minden nap gyógyszert szednem, így az én részemről otthon nem sok gyógyszer van. Persze, amikor beteg vagyok, akkor sok mindent kell szednem, mert egy egyszerű megfázás is sokáig tart nálam. De alapjáraton nem szoktam beteg lenni gyakran és nem is fáj olyan gyakran semmim, a gyomorgörcsöm sem jött vissza azóta, mióta akkor gondom volt vele, szóval minden rendben van. Anyukám az, akinek sok gyógyszert kell szednie, mert ő korábban beteg volt és ezért vannak gyógyszerek, amiket naponta kell szednie. Szerencsére azóta neki sincs semmi baja, mindenki jól van. Egészségesek és környezetbarátok vagyunk!